View article

Ezen időszak alatt, a változó társadalmi környezet eredményeként, a társadalmi reprodukciós folyamatok, az identitások kutatása mellett új témák kerültek az európai ifjúságkutatások érdeklődésének homlokterébe (Bynner–Chisholm–Furlong 1997). A hatvanas évek végétől nagy hangsúlyt kapott ifjúságiszubkultúra-kutatások a Birminghami Egyetem Centre for Contemporary Cultural Studies (CCCS) kutatóműhelyéből nőttek ki, és–miként Chisholm és munkatársai megjegyzik (1997)–Hall és Jefferson „Ellenállás rituálékon keresztül”([1976] 1993) című kötetétől kezdődően az ifjúsági átmeneteket a társadalmi és kulturális reprodukciós folyamatok tükrében szemlélték (ld. még Clarke–Jefferson 1973 és Willis 1977). Ezen–jelentős részben kvalitatív módszereken alapuló–ifjúságiszubkultúrakutatások szemléletmódja a nyolcvanas évek közepéig jelentősen meghatározta az európai ifjúságkutatást. A szemléletváltást a munkaerőpiaci válság nyolcvanas évek végi kiterebélyesedése okozta, amely felvetette a fiatalok új típusú sebezhetőségének kérdését, ekkor került előtérbe a karrierpálya fogalomrendszere (Roberts et al 1987), és ekkor született meg a német szociológiában az ifjúsági korszakváltás elmélete (Zinnecker 1986, 1991). A nyolcvanas évek közepétől indultak el az angliai és walesi ifjúsági kohorszvizsgálatok, melyek a korábbi, pillanatfelvétel jellegű kutatásoktól eltérően longitudinális elemeket is tartalmaztak (Furlong 1992, Bynner–Chisholm–Furlong 1997). A fiatalok életvilágában konstatált változások, a munka világába való átmenet problematikája mellett az oktatás és a szabadidő szcenáriójában megjelent új trendek ekkortól lettek …