View article

970 en azért, mert az üreginyúl a számára ehetõ növényfajokat az erdõ korábbi történelme során kiette a gyepbõl. Ez a hatás ma is kimutatható, a táplálék-összetétel elemzése szerint a tavaszi fõ táplálék a már csak néhány rágott tõben fellelhetõ Festuca vaginata (Mátrai et al., 1997). A sok évtizede ható rágás következményeként valószínûleg már a talaj magbankja is kimerült, a növényevõket kizáró kísérletünkben a mintavételi helyeken több év után sem jelentek meg a máshol állományalkotó fûfélék. Egy harmincöt hektáros terület teljes felmérése azt mutatta, hogy az üreginyulak életének központja a nyúlvár, amit dombtetõn álló borókák alá ásnak. Fontos a tápláléklelõhely közelsége, így a legelés közben megzavart állatok gyorsan el tudják érni a váraikat. Mivel a dombok és a borókák eloszlása nem egyenletes, a rágás hatása sem egyenletesen jelentkezik, a várat rejtõ borókákat szinte csupasz homoksáv veszi körül. A legelést követõen az üreginyulak nem akárhol ürítenek: több ezer nyúlbogyóból álló ürülékhalmokra potyogtatnak. Ezek funkciója a területjelzés, így elsõsorban a kolóniák határain találhatóak. Ezt úgy bizonyítottuk, hogy minden ürülékhalomra fehér papírlapot helyeztünk, majd helikopterrõl légifotósorozatot készítettünk, amin a fehér pöttyök helye pontosan bemérhetõ. Ezek szerint az ürülékhalmok 5-8 méterenként kialakított láncolata a várak körüli legelõket határolja. E halmok kialakulása azt is jelenti, hogy a gyepbõl elfogyó szerves anyag nem egyenletesen kerül vissza a körforgásba, hanem az ürülékhalmokon összpontosul. Az ürülékhalmok körül sokkal több a nitrogén, mint másutt, így nem véletlen, hogy zöld …